Naptár
Diavetítő

Közeledik a várva vált (vagy éppenséggel a rettegett) övvizsga, és hamarosan elkezdődik a versenyszezon is. Így aztán nem meglepő, hogy itt volt az ideje egy edzőtábornak. 2014. január 11-én Keszegfalván került erre sor.

A kezdők edzése 9 órától kezdődött, míg a haladóké 10-től. Délelőtt  a vizsgaanyagot vettük át, a technikákat gyakoroltuk. Mivel mindenki becsületesen készült az edzésekre, ezért nem tudtak nekünk újat mutatni. Vagy mégis? – edzés végén azért Sensei kicsit megizzasztotta a csapatot.

De persze nincs fejlődés akkor, ha nincs mit kijavítani. Ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy csiszolgathassunk a mozdulatokon, pontosak legyenek az ütések, stabilak az állások. Ugyanakkor figyeltünk a csípőmozgásra, a szinkronmozgásra, hogy a kéz és láb egyszerre dolgozzon.

 

Mind a kicsik, mind a nagyobbak feszült figyelemmel hallgatták a tanácsokat, mire kell odafigyelni, mit nem szabad elfelejteni. Legjobb tudásuk szerint hajtották végre a feladatokat, hiszen ilyen egy karatista, mindenből a legjobbat akarja kihozni.

A kata-kat csoportosan, és egyénileg is bemutattuk. Nem csak egy helyzetben, hiszen úgy is meg kell tudni csinálni, ha máshova állítanak be minket. Mivel kisebb csapatokra lettünk szedve, így az egyéni hibákra is jobban tudtunk koncentrálni.

Ebédelni átmentünk a kultúrházba, ahol aztán kártyáztunk, társasjátékokat játszottunk.

Majd a délutáni megmérettetés előtt Sensei Markovics János,  a táborvezető, tartott nekünk egy kiselőadást. Elmondta, mi a kötelessége a válogatott versenyzőknek.

Bizony, bizony, vannak olyanok, akik már komolyabb szinten űzik a a karatét. Ezek a versenyzők a tavalyi évben a legtöbb versenyen képviselték csapatunkat, és gyönyörű eredményeket értek el. Ketten közülük az Európa Bajnokságon is részt vett. Ahogy a mondás is tartja: „Ki mint vet, úgy arat.“

Beszélt nekünk a motivációs naplók előnyeiről, majd ki-ki bemutatta a sajátját. Idézetek, újságkivágások, diplom-részletek, győztes szalag, képek voltak bennük.

Elhangzott pár idézet is, mik szerint: „A befektett munka nem vész el, csak átalakul.“

A délutáni edzés már keményebb falat volt: küzdelmek.

Mind a kisebbek, mind a nagyobbak kissé izgultak előtte, hiszen ez egy megmérettetés. A kondició, a figyelem és az öszpontosítás próbája.

A kicsik megtanulták, hogyan fogadják az ellenfeleiket, mikor az eszeveszetten közelít feléjük. Tudni kell ugyanis, hogy egy jól bevált rúgással akár padlóra is küldhetjük a másikat, főleg ha nagy lendülettel jön. Még a legapróbbak is megbirkóztak a feladattal.

Mi, nagyobbak teljesen új szempontból álltunk hozzá a küzdelemhez, három részletre bontottuk azt, majd külön-külön vettük át, és csak a végén olvadhatott össze egy egésszé. Mindeki beleadott apait, anyait, hiszen a folyamatos küzdelmi edzsés kimerítő dolog, de senkinek sem fordult meg a fejében, hogy feladja.

Így a tábor vége felé járva mindenki kimerült, de annyi erőnk még volt, hogy biztassuk társainkat, akik még nem végeztek. Egy kis szurkolás ugyanis akár 30%-kal is megnövelheti a harcoló fél erejét, nem is beszélve az önbizalmáról.

Végig kitartottunk, és amikor meghallottuk a bűvös szavakat: „Ez az utolsó kör!“, összeszedtük az utolsó csepp erőnket is, mindenki úgy érezte, győztesként fejezte be. De ez nem is volt máshogy.

Nagyon élveztük az egész napot, hasznos informáciőkhoz jutottunk, és egy csomó új élménnyel lettünk gazdagabbak. Köszönjük a szervezőknek, edzőknek ezt a csodás napot!

Osu!

Fodor Kata

 

Képek a táborról:

https://www.facebook.com/seishin.karateklub/media_set?set=a.648488228543050.1073741867.100001456354728&type=3&uploaded=115

 

Szerző: Sensei János | 2014. január 15.